2012. augusztus 27., hétfő

Titkosírás - 1. rész (5 éves kortól)

Örömmel jelentem, hogy egy új sorozat indul a blogon, amelyben sorra vesszük a titkosírások néhány egyszerű válfaját. Ezeket a gyerekek is könnyedén gyakorolhatják - akár a szülőkkel közösen!
Titkosírást általában a felnőttek "ellen" fejlesztenek ki a gyerekek. De miért ne képzelhetnénk el egy titkos, családon belüli kódrendszert, amit a kívülállók nem érthetnek? Ez egy összetartó erő is lehet a szülők és a gyerekek között.

A mostani titkosírásnak az alapja az lesz, hogy minden betűt egy olyan szó képe helyettesít, ami az adott betűvel kezdődik. Például az "A" betűt helyettesítheti egy alma, asztal vagy ablak rajza, a "B"-t egy bástya, bogár vagy bagoly, a "C"-t egy cica vagy cipő, és így tovább. A lényeg, hogy egyszerűen megrajzolható és egységes ábrák legyenek (mint amilyenek az óvodások jelei).

A játék elején tehát alakítsuk ki az egységes jelkészletet a gyerekekkel együtt. Ha a gyerekek közül valamelyik már ismeri a nagybetűs írást, csinálhatunk egy táblázatot, amin szerepel a teljes "titkos ábécé" a valódi betűk mellett. Ezt a táblázatot tegyük olyan helyre, ahol a családtagok jól láthatják, ha időnként ellenőrizniük kell egy-egy betűt! Utána a jelkészlet gyakorlásához írjunk kis üzeneteket, képeslapokat, leveleket egymásnak!

Ezt a titkosírást azok a kisgyerekek is nyugodtan kipróbálhatják, akik még nem ismerik a betűk világát, hiszen akár segíthet is az írástanulásban. Hogy hogyan? A titkosírás ugyanúgy egyedi kategóriákba rendezi a szavakban használt hangokat, mint a valós betűírások, használatuk tehát úgy segít az írás gyakorlásában, hogy közben a "titkosság" varázsával teszi érdekessé azt. (Hasonló elveken alapult az egyik korábbi játékunk is, az "O, mint oroszlán")
A germán rúnaírás ("Futhark") néhány betűjének
eredete

A most bemutatott titkosírás logikája több valódi, ősi íráskészlet kialakulásában is megfigyelhető. Ezeknél a betűk kezdetben nem hangokat jelöltek, hanem szavakat, fogalmakat, amelyekre képileg hasonlítottak is. Később az ilyen fogalomjelölő írásokból kialakultak a hangjelölő írások, melyekben a betűképek már nem azt a szót jelentették, amire formájukkal utaltak, hanem csupán egy hangot. Ez a hang általában az adott szó kezdőhangja vagy más "domináns" hangja volt. A betűkép eredeti jelentése ilyenkor néha megmaradt, mint a betű kiejtésének szava (pl. az "alfa", "béta", "gamma" stb. kiejtések, melyek egytől egyig jelentéssel bírnak). Ezt a jelenséget akrofóniának nevezik.

A többi titkosírásos cikket itt találod meg:
2. rész: Olvasd össze!
3. rész: Szótagoló
4. rész: Láthatatlan tinta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése